Bolyai Farkas:
A párisi per

Bolyai Farkas: A párisi per

Bolyai Farkas (Bólya, 1775. február 9. – Marosvásárhely, 1856. november 20.) magyar matematikus, 1832-től a Magyar Tudós Társaság tagja.

Első életrajzírója, Paul Stäckel szerint vele kezdődik a magyarországi matematikai kutatás története. Fiát, Bolyai Jánost megelőző időszak legkiválóbb magyar matematikusa, 1832-től a Magyar tudományos Akadémia tagja. 

A  nagyenyedi református  kollégiumban nevelkedett, 12 éves korában már a 8 éves Kemény Simon mentora Vécsen. 1796-ban tanítványával együtt Jénában folytatta tanulmányait. Az ugyancsak Göttingenben tanuló Gaussszal folytatott eszmecserék hatással voltak további érdeklődési körének kialakulására.

1799-ben gyalog hazatért, majd megnősült és feleségével a domáldi szerény kis birtokán gazdálkodáshoz fogott. 1804-től a marosvásárhelyi református kollégium matematika-fizika-kémia szakos tanára 1851-ig, nyugdíjazásáig. Szerteágazó érdeklődése során a francia enciklopédisták hatását tükröző drámákat írt, új fűtő- és főzőkemencéket talált fel, zeneelmélettel foglalkozott, gyógyítással kísérletezett, és különösen figyelemre méltók az aritmetika, a geometria és a halmazelmélet alapjaihoz tartozó eszméi. Társadalmi kérdések is foglalkozatták, az „utópisztikus szocializmus” gondolatának megfelelően rögzítette Úr-bér, kárpótló egyesület című munkájában a jövő falujának életét.

Bár megbecsült tanár volt, és környezetében mindenkivel jó kapcsolatban volt, igen elkeserítették fiával, Bolyai Jánossal való nézeteltérései. Többszöri agyvérzés után halt meg 1856-ban, kívánságára egyházi szertartás nélkül temették el.

Leghíresebb tanítványa saját fia, Bolyai János volt.