Bródy Sándor:
Az ezüst kecske

Bródy Sándor: Az ezüst kecske

Bródy Sándor (Eger, 1863. júl. 23. – Bp., 1924. aug. 12.): író, drámaíró, publicista

Középiskoláit nem fejezte be, tizennyolc éves korában Gyulán, írnokként helyezkedett el egy ügyvédnél, első cikkei itt jelennek meg a helyi lapban. Többnyire novellákat írt, majd 1884-ben Pestre költözött. Nyomor című novelláskötetének és Faust orvos című regényének fogadtatása alapján a kritika a magyar Zolát sejtette benne. A Magyar Hírlapnál kapott állást, majd 1888-ban egy báli tudósításra Kolozsvárra utazott, ahol három évig maradt. Egyszerre szerkesztette az Erdélyi Híradót, az Erdélyi Képes Újságot és a Kolozsvári Életet.

1890-ben ismét Bp.-re került, ahol ismét a Magyar Hírlap munkatársa lett. 1900-ban egy évig Fehér Könyv címmel irodalmi és publicisztikai havi folyóiratot adott ki, amelynek érdekessége az volt, hogy minden számát elejétől végig ő írta. 1903-05 között Ambrus Zoltánnal és Gárdonyi Gézával szerkesztő a Jövendő című hetilapjában, amely a Nyugat megindulásáig a modern, haladó polgári irodalom legfontosabb orgánuma volt, és merészen bírálta a korabeli társadalom visszásságait. 1905 nyarán a Semmeringen öngyilkossági kísérletet követett el. Felgyógyulása után a Pesti Hírlap, A Nap, Az Újság, később Az Est munkatársa. A forradalommal, a Tanácsköztársasággal egyértelműen rokonszenvezett, s bár szerepet nem vállalt benne, az ellenforradalom alatt mégis bécsi emigrációba kényszerült. 1923-ban tért haza. A századforduló jelentős polgári írója volt. A dada, A tanítónő, A medikus című színművei nagy sikert arattak. Szókimondó bátorsága s újszerű modern prózai stílusa miatt Ady Endre és Móricz Zsigmod is az új magyar irodalom egyik legjelentősebb úttörő egyéniségének tartotta.