Egressy Gábor:
Egressy Gábor törökországi naplója, 1849-1850

Írásmûvek Kiadó, 2010

279 oldal
Kötés: puha kötés
ISBN: 9786155006814

Egressy Gábor: Egressy Gábor törökországi naplója, 1849-1850

Még mielőtt a napló megjelent, 1851. augusztus 25-én Egressy amnesztiát kapott, amelyet október 7-én nyilvánosságra is hoztak. A kegyelmet Fáy András és Ráday Gedeon eszközölte ki számára. Fáy maga fogalmazta a kérvényt, s Ráday vitte el személyesen a művészetkedvelő Liechtenstein herceghez, aki Albrecht főhercegnek pártolólag továbbította. Bár Egressy a kegyelmet nem köszönte meg, s valószínűleg inkább szégyellte, mint örült neki, mégis hamarosan elterjedt róla, hogy ezt árulása, pontosabban az emigráció elleni kémtevékenysége fejében kapta. A közönség szemében megerősítette ezt a pletykát megjelent naplója is, amelyben Kossuthról nem a legkedvezőbb képet festette meg. Márpedig Kossuth és az elbukott szabadság ügye az emberek tudatában tökéletesen egybeforrt.

Egressy Gábor (1808. november 3. – 1866. július 30.): színész, a Nemzeti Színház első együttesének tagja, a Kisfaludy Társaság tagja

Református pap gyermekeként született. Otthonról háromszor is megszökött, hogy színésznek álljon. Két esztendeig különböző vándorszínész-társulatokkal járta az országot, majd a kassai állandó színtársulatba került.

1833-ban Kolozsvárra ment játszani, majd részt vett a Bánk bán ősbemutatójában. 1835-ben a budai Várszínház tagja lett. 1837–ben Bécsbe ment tanulni a színészmesterséget, de csakhamar hazatért, és 1837 augusztusában felvette őt a Pesti Magyar Színház, a későbbi Nemzeti Színház. 1838-ban vidéki vendégkörutat tartott. Fontos kapcsolatot tartott fenn Vörösmartyval, 1844-ben pedig barátságot kötött Petőfivel. 1848. március 15-én ő adta elő a Nemzeti Színházban (sőt, néhány kutató szerint már a Nemzeti Múzeum lépcsőjén is) a Nemzeti dalt.

1849-ben a fegyverletétel után Törökországba menekült, halálos ítélettel sújtották. 1851. október 7-én amnesztiában részesült, és hamarosan újra felléphetett a Nemzeti Színház tagjaként, ahol 1859-ig játszott.1865-től a Színitanoda tanára lett. Obernyik Károly Brankovics című drámájának előadása közben kapott szélütést, és aznap elhunyt.

Kosaram

Az Ön bevásárlókosara üres.