Arany László: Magyar népmesék
A kötet az 1860-as évekből származik, amikor Arany László bejárta Székelyföldet, egyetlen cél által vezérelve: népmeséket gyűjteni. Arany László népmese-gyűjteménye egy huszonkilenc mesét tartalmazó kitűnő válogatás, többsége olyan kedvenc darab, mint „A kiskakas gyémánt félkrajcárja”, „Babszem Jankó” vagy éppen a „Fehérlófia”. Arany László megtartotta a mesék eredeti szerkezetét és mondanivalóját, és ízes stílusban, igazi mesemondóként "tolmácsolja" azokat.
A kötetben néhány rövidebb lélegzetű mese is felbukkan, a hosszabb történetek mellett, amelyekben az igazságot természetesen győzelemre vivő mesehősök egészen bizonyos, hogy nyerik a gyerekszívek megbecsülését.
A kötetben néhány rövidebb lélegzetű mese is felbukkan, a hosszabb történetek mellett, amelyekben az igazságot természetesen győzelemre vivő mesehősök egészen bizonyos, hogy nyerik a gyerekszívek megbecsülését.
Arany László (Nagyszalonta, 1844. márc. 25. – Bp., 1898. aug. 1.) Költő, műfordító, közgazdasági és politikai író, az MTA, és a Kisfaludy Társaság tagja
Arany János fia. Tizennyolc éves korában jelent meg első műve, az Eredeti népmesék. Lefordította Lermontov, Puskin verseit, Shakespeare (A két veronai ifjú, A tévedések vígjátéka, Sok hűhó semmiért) és Molière (A tudós nők) színműveit. 1887–92 között országgyűlési képviselő szabadelvű programmal. Sajtó alá rendezte apja, műveinek nyolckötetes díszkiadását, és összegyűjtötte, kiadta irodalmi hagyatékát négy kötetben (1887–89).




