Ambrus Zoltán: Solus eris
Fiatal, élvezeteket és szerelmeket gyűjtögető tehetséges festő életének legnagyobb fordulatát élhetjük át a regényben. A naiv, gyermekien tiszta s az örvénylő mélységeket sejtető szerelem történetében. Büszkeség, gőg viaskodik ebben a könyvben a lebírhatatlan érzelmekkel, vágyak az észokokkal, hogy végül a lemondás győzhessen.
Ambrus Zoltán (Debrecen, 1861. február 22. – Budapest, 1932. február 28.) magyar író, kritikus, műfordító
1877 és 1881 között jogot végzett a budapesti egyetemen, de az irodalom jobban vonzotta, mint a jogtudomány, így már 1885-1886-ban a párizsi Collége de France-ban és a Sorbonne-on francia nyelvtörténeti és irodalmi előadásokat hallgatott. Hazatérve A Hét munkatársa lett.
1917 és 1922 között a Nemzeti Színház igazgatója volt, és tagja a Kisfaludy és a Petőfi Társaságnak. A századforduló magyar prózájának egyik kiemelkedő művelője, egyike az első íróinknak, akiknél a modern nagyvárosi lét jelenik meg, korának egyik legnagyobb tekintélyű, igen művelt, sikeres irodalmára.
Kosaram
Az Ön bevásárlókosara üres.
Ajánlatunk
1 700 Ft
2 000 Ft
1 400 Ft