Komjáthy Jenõ: Komjáthy Jenõ összes költeménye
Versei jellegzetes témája a megvilágosodás, és így az eggyé válás a mindenséggel. Végső soron minden egy, s minden lélek egyesül a "lelkek tengerében". Ez az élmény Komjáthy költészetének végső pontját jelenti: a prófétaköltő a világban a változást már nem lázadással, hanem a szellem mindenható erejével kívánja elérni.
Komjáthy Jenő (Szécsény, 1858. február 2. – Budapest, 1895. január 26.) magyar költő.
Szécsényben született, 11 gyermek közül a költőn kívül 4 érte meg a felnőttkort.Tanulmányait a szülő háznál kezdte. Gimnáziumi tanulmányainak színhelyét 2 évenként változtatta , végül magánúton érettségizett Esztergomban. Heves vérmérsékletű ifjúként nem engedett apja unszolásának, aki jogi pályára szánta, és 1876-ban a bölcsészkarra iratkozott be a budapesti egyetemen. A rendszeres tanulás azonban itt sem lett erőssége; a társasági élet, a szerelem kötötte le figyelmét, sőt, az első év őszén két barátjával szökésre szánta el magát. Amerikába készült; apja rendőrökkel hozatta vissza Hamburgból, s díjnoki állást szerzett neki a Belügyminisztériumban. Munkahelyére nem járt be, ezért elveszítette. Balassagyarmatra került, s egy barátjával hetilapot indított, ekkor ismerkedett meg Reviczky Gyulával is személyesen. 1880-ban, apja rábeszélésére tanári képesítő vizsgát tett. Balassagyarmaton kapott állást, magyar és német nyelven tanított.
1881-ben szerelemre lobbant kolléganője, Márkus Gizella iránt, kapcsolatukról egész versciklus tanúskodik (Éloa). Házasságukból öt gyermek született. 1894-ben idegrendszeri bántalmak jelei mutatkoztak rajra, ezért kezelés végett Pestre ment, majd néhány napi kórházi tartózkodás után teljesen váratlanul, ismeretlen okból meghalt.
A homályból című kötete halála napján jelent meg. Líráját 10 évvel halála után emelte ki a feledésből egy, a tiszteletére alakult társaság, amelynek tagjai közt van Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula. Általuk válik Komjáthy költészete a Nyugat fontos tájékozódási pontjává.
Komjáthy Jenő (Szécsény, 1858. február 2. – Budapest, 1895. január 26.) magyar költő.
Szécsényben született, 11 gyermek közül a költőn kívül 4 érte meg a felnőttkort.Tanulmányait a szülő háznál kezdte. Gimnáziumi tanulmányainak színhelyét 2 évenként változtatta , végül magánúton érettségizett Esztergomban. Heves vérmérsékletű ifjúként nem engedett apja unszolásának, aki jogi pályára szánta, és 1876-ban a bölcsészkarra iratkozott be a budapesti egyetemen. A rendszeres tanulás azonban itt sem lett erőssége; a társasági élet, a szerelem kötötte le figyelmét, sőt, az első év őszén két barátjával szökésre szánta el magát. Amerikába készült; apja rendőrökkel hozatta vissza Hamburgból, s díjnoki állást szerzett neki a Belügyminisztériumban. Munkahelyére nem járt be, ezért elveszítette. Balassagyarmatra került, s egy barátjával hetilapot indított, ekkor ismerkedett meg Reviczky Gyulával is személyesen. 1880-ban, apja rábeszélésére tanári képesítő vizsgát tett. Balassagyarmaton kapott állást, magyar és német nyelven tanított.
1881-ben szerelemre lobbant kolléganője, Márkus Gizella iránt, kapcsolatukról egész versciklus tanúskodik (Éloa). Házasságukból öt gyermek született. 1894-ben idegrendszeri bántalmak jelei mutatkoztak rajra, ezért kezelés végett Pestre ment, majd néhány napi kórházi tartózkodás után teljesen váratlanul, ismeretlen okból meghalt.
A homályból című kötete halála napján jelent meg. Líráját 10 évvel halála után emelte ki a feledésből egy, a tiszteletére alakult társaság, amelynek tagjai közt van Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula. Általuk válik Komjáthy költészete a Nyugat fontos tájékozódási pontjává.
Az Ön bevásárlókosara üres.
Krúdy Gyula
A podolini kísértet
Aszlányi Károly
Kalandos vakáció
Hullan Zsuzsa
víg szín házon belül