Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma
A három nagy magyar író – a három bölény (Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza)– fajsúlyos és nagy ívű pályájának válogatott műveit sorakoztatjuk fel a könyvespolcra, hogy mindig szem előtt és kéznél lehessenek. Ők irodalmunk biztos pontjai, akiket érdemes újra és újra elolvasni. Ezért ajánljuk most az olvasók figyelmébe ezt a 33 műből álló válogatást, amely egyaránt tartalmaz ismert kötelezőket és kevéssé ismert irodalmi gyöngyszemeket.
A 19. század végén játszódó regény az ősi nemesi életvitelhez és előjogokhoz konzekvensen ragaszkodó, a régmúltban élő Pongrácz István gróf történetét beszéli el. A nedeci vár hóbortos ura egy kis középkort varázsol maga köré és a régi lovagi értékek mentén éli életét. Magánhadsereget (Rákóczi-korabeli vitézeknek öltöztetett parasztokkal) tart fenn, várúrnőnek megvásárolja a cirkuszigazgatótól Esztella műlovarnőt, akit azonban megszöktetnek tőle. A gróf visszaköveteli Esztellát Beszterce városától, ám helyette a kegyelemkenyéren tengődő világszép Apollkát kínálják fel. Pongrácz gróf elfogadja a cserét, a lány idővel megszereti a grófot és apjaként tekint rá. Az így létrejött család boldogságát azonban feldúlja Apolka ügyvéddé cseperedett gyerekkori játszópajtásának és titkolt szerelmének feltűnése…
Mikszáth Kálmán (1847. jan. 16. – 1910. máj. 28.) író, újságíró, nagymestere a magyar kritikai realista prózának, az MTA tagja
Már gyermekkorában közvetlen kapcsolatba került a néppel, amely meghatárota késöbbi írói pályáját. Különböző fővárosi lapokba írogatott, híresek voltak parlamenti karcolatai. Szépírói munkássága Szegeden bontakozott ki, itt csíráztak ki benne a Tót atyafiak (Bp., 1881) és A jó palócok (Bp., 1882) történetei, ezek a hagyomány nélküli novellaremekek, amelyekkel egy csapásra az ország egyik legjelentősebb írója lett. Nagyszabású regényei közül első és legnagyobb sikerét a Szent Péter esernyőjével (Bp., 1895) és a Beszterce ostromával (Bp., 1895) aratta.Tagja volt a Petőfi (1878) és a Kisfaludy (1882) Társaságnak.
Nevének vonzóereje már a 80-as évek elejétől Jókaiéval vetekszik. 1907-ben Összegyűjtött munkáiért az MTA nagyjutalmát nyerte el. Műveit a világ sok nyelvén olvassák.
Írói pályája egybeesik az országnak a kiegyezést követő fejlődésével. Írásművészetét azonban nem a hibák és bűnök elkendőzésének szolgálatába állította, hanem tükröt igyekezett tartani korának.




