Justh Zsigmond: Fuimus
A harmadik, még teljes egészében elkészült regény, a Fuimus (1895) mintegy összefoglalása a korábban megjelent két regényének (A pénz legendája, Gányó Julcsa). Az egészséges paraszti vérrel s energiával új, friss életre keltett, vidéki földesúri élet idilli képe határozott, átgondolt társadalom-reformeri programként bontakozik ki a regényben. A háttér, a pusztuló felvidéki nemesség képe sötét, reménytelen; de az ellenpont, az egészséges, az alföldi parasztsággal életre keltett, megújult, vidéki középosztály képe derűtől sugárzó.
Justh Zsigmond (1863. február 16. – 1894. október 9.) magyar író
Budapesten kezdte tanulmányait és külföldi főiskolákon: Kielben, Zürichben, Párizsban folytatta és fejezte be. Jelentékeny talentuma Párizs nagyvilági légkörében, a francia szépirodalmi áramlatok közvetlen hatása alatt fejlődött, kiterjedt baráti összeköttetései voltak a francia politikai, társadalmi, irodalmi és művészeti világ kitűnőségeivel, négy telet töltött Párisban, hol a szalonok kedvelt látogatója volt, s szentetornyai kastélyában gyakran látta ő is vendégül a hazai és külföldi szellemi élet számos nevezetes alakját. Érdekes és nem sikertelen kísérlete volt, hogy birtokán paraszt-színházat állított, melyben a néppel magyar népszínműveket, továbbá klasszikus drámákat, Shakespeare és Moliére darabokat adatott elő; a betanítást maga vezette. Korai halála irodalmunkat egy nemes és finom s még fejlődésben levő szellemtől fosztotta meg, melyben azonban több volt az észlelő és elemző képesség, mint a művészi alkotó erő.
Tüdőbaja, mely ellen hol Olaszországban, hol Indiában, hol a francia rivierán keresett menedéket, végül idő előtt végzett vele. Szentetornyán temették el, nevét ma vasútmegálló őrzi: a Kiskunfélegyháza–Szentes–Orosháza-vasútvonalon Gádoros és Szentetornya között található Justhmajor megállóhely.
Tervezett egy regényciklust: A kiválás genezise címmel, melybe filozófiáját kívánta belefoglalni; ennek volt tagja a Gányó Julcsa és a szintén 1893-ban megjelent Pénz legendája, mely utóbbi a magyar arisztokráciát festi, valamint utolsó regénye a Fuimus (1894).
Az Ön bevásárlókosara üres.
