Kosztolányi Dezsõ:
Édes Anna

Írásmûvek Kiadó, 2010

237 oldal
Kötés: puha kötés
ISBN: 9786155006418

Kosztolányi Dezsõ: Édes Anna

Az Édes Anna cselekménye 1919. július 31-én, a kommün bukásának napján indul. A főszereplő, a becsületes, szorgalmas falusi lány, aki 16 évesen került fel Budapestre szolgálni. Egy átlagosnak mondható paraszti család gyermeke volt, mégis szeretet nélkül, félárván nőtt fel. Ebben a regényében teljesedik ki az író lélekábrázolása. Úr és szolga viszonya áll a regény központjában, amelyről Kosztolányi bebizonyítja, hogy mindkét fél számára elembertelenítő. Minél tökéletesebb a cseléd, annál kegyetlenebb a gazda. A feszültség csakis torz formában szüntethető meg: Annából felszínre tör tudatalatti énje, s belső kényszer hatására kettősgyilkosságot követ el. Tettének oka társadalmi is, lélektani is. Az író mégsem az emberölést állítja a középpontba, hanem a rejtett lelki erőket, a belső kényszert. Kosztolányi nem társadalmi regényt írt, hanem emberi sorskérdéseket vet: az egymás iránti közömbösség, az emberi részvét és szánalom hiányának nagy problémáit, s ezekhez csak külső keretként használja fel az úr-szolga viszonyt a korban divatosnak számító cselédtörténetben.
A regényt a Nyugat közölte 1926. július 1-jétől folytatásokban, miután Kosztolányi Dezső a szerkesztőknek, egy napon reggeltől estig tartó felolvasás után bemutatta. Mint Gellért Oszkár írja visszaemlékezéseiben - „harsányan és elfúlva, olykor-olykor a zokogással küzdve", ki-kifutva a szobából, hogy lecsillapodjék, a hallgatók pedig „szótlanul és meghatottan várták" a felolvasás folytatását.
A regényből film is készült Fábri Zoltán rendezésében (1958,fekete-fehér).

Kosztolányi Dezső (Szabadka, 1885. márc. 29. – Bp., 1936. nov. 3.): költő, író, műfordító, újságíró.

A Nyugat első nemzedékének kiemelkedő alakja, megindulásától egyik vezető munkatársa. Számos napilap és folyóirat részére írt vezércikkeket, tárcákat, irodalmi és színházi kritikákat. A polgári gondolkodás és életforma egyik legkitűnőbb művészi kifejezője és összefoglalója. Humanizmus és játékosság sajátosan kapcsolódik össze műveiben. A magyar nyelv fennmaradásáért és tisztaságáért szenvedélyesen harcolt cikkeiben. Műfordításaival Shakespeare, Oscar Wilde, a modern Ny-európai költészet megismertetésére törekedett. Erősen érdeklődött a freudi mélylélektan, a tudat alatti ismeretek iránt. Megérezte, hogy ennek tanulságai elsősorban a történéses művekben hasznosíthatók, így az elbeszélő prózához fordulta 20-as években.

Ebben az időben egyre-másra jelentek meg verseskötetei, elbeszélés-gyűjteményei és regényei. Itthon és külföldön egyaránt elismerték: A véres költő c. regényét az MTA Péczely-díjjal jutalmazta, Thomas Mann megkülönböztetett figyelemmel és barátsággal érdeklődött iránta. József Attilát szeretettel segítette és támogatta, ellenben Ady líráját élesen támadta (A Toll, 1929). Tagja volt a Kisfaludy Társaságnak (1928), a La Fontaine Társaság társelnöke, a magyar. PEN Club első elnöke (1930). Munkásságában a 20-as évek végétől haláláig a rövid prózai műfajok és a líra foglalták el a központi helyet. A 30-as évek elején rákbetegség támadta meg, megmenteni nem lehetett. Írói és újságírói tevékenységét élete utolsó hónapjától eltekintve – mindvégig folytatta.

Édes Anna, Pacsirta, Aranysárkány c. regényeit filmre vitték. Verseit, elbeszéléseit és regényeit több idegen nyelvre fordították.