Mikszáth Kálmán:
Két választás Magyarországon

3 bölények irodalmi sorozatról:
A három nagy magyar író – a három bölény (Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza)– fajsúlyos és nagy ívű pályájának válogatott műveit sorakoztatjuk fel a könyvespolcra, hogy mindig szem előtt és kéznél lehessenek. Ők irodalmunk biztos pontjai, akiket érdemes újra és újra elolvasni. Ezért ajánljuk most az olvasók figyelmébe ezt a 33 műből álló válogatást, amely egyaránt tartalmaz ismert kötelezőket és kevéssé ismert irodalmi gyöngyszemeket.

1896-ban íródott, a Millennium legfényesebb és legsikeresebb évében: az ezredévi kiállítás, a főváros új arcát kialakító nagy építkezések és létesítmények – a modern, polgári világ születésekor. A parlamenti tudósításaival már nagy sikert aratott író a 90-es évek elején Katánghy Menyhért képzelt képviselő kitalált leveleivel folytatja a fullánkos tudósításokat, majd a nagy népszerűség ösztönzi hőse életrajzának és képviselői karrierje kezdetének megírására. Katánghy Menyhért históriájából megismerjük az elszegényedett és a teljes lesüllyedéstől rettegő dzsentriket, akik nagyon sokan voltak, és együtt nagy erőt jelentettek: ők voltak a magyar vármegyék, tisztségviselői és hangadói, parlamenti képviselői. Régi dicsőségük romjain éltek, és igyekeztek jól élni. Persze, nem munkából, hanem megyei stallumokból, érdekházasságokból, családi és politikai kapcsolatokból. Főhősének jellemét, egyéniségét rajzolva Mikszáth itt nem mondott egyértelmű ítéletet. Bár jól látta a kiegyezés utáni úri társadalom elposványosodott életét, a jövőt idéző társadalmi eszmények híján jó adag legyintő cinizmus is belopakodott művészetébe.