Dou d'Ache Dieuzeu: Elillanat
Az Elillanat fejezetei önálló magávalragadó történetek Horácisz Zserbó életéből. A történetek képi világa kissé eltérő rajzi eszközökkel, stílussal, de alapvetően ugyanazzal a montázs-szerű technikával lettek megalkotva, mindvégig a rajz és az írás tökéletes összhangjában.
Horáciusz Zserbó a patakparton ült. Nézte az eget, a
vizet, a fákat, a virágokat. És nézte a lányt,
a túlparton. A lány visszanézett és rámosolygott.
Zserbó egy idő után kiterített maga elé néhány ív
papírt, tust és ecsetet vett elő...
És mielőtt akár csak egy vonást is tett volna
a papíron, már maga előtt látta a képet. A fekete tus
és a fehér papír őrületes kontrasztját, a vonal
szertelen táncát, lendületet és megnyugvást.
A gyönyörűség megélésének pillanatát
akarta megfesteni.
Így, személytelenül.
Sem hozzátenni, sem elvenni nem akart.
Semmi, csupán egy virágszirom a vízre hull.
Akár egy haiku.
De mégis ült csak mozdulatlan.
Mert elöntötte a nem cselekvés öröme.
A fehér papír tökéletessége.
Arra gondolt, hogy egyáltalán nem is kell
semmit lefestenie...
Ekkor a lány előrehajolt, nevetve mártotta ujjait
a jéghideg vízbe, és fröcskölte le a festőt is, a papírt
is.
Zserbó pedig nevetve engedte el
a nem cselekvés gondolatát.
Egy perc alatt megfestette a képet.
És ahol a lány a papírt lefröcskölte, gyönyörűségesen
játékos foltokba folyt meg a tus...
Az Ön bevásárlókosara üres.
