Vajda János: Vajda János összes költeménye
Közéleti, s még erőteljesebben szerelmi, természeti, filozófiai költészete élesen eltér korának uralkodó ízlésétől. A valláserkölcsi megfontolások idején megteremtette a felfokozott érzéki vágy líráját, álmokat, látomásokat festett. Nyelve, képei eredeti személyiségre vallanak, aki vállalta a túlzást, a szélsőséges megfogalmazást, nagyarányúságot.
Mély fájdalom érződik verseiből. Költészete tömör és erőteljes merész képzelőerővel bír. Komor magánya mélyén a népi és nemzeti felemelkedés vágya élt, mint Adynál, akit „szent elődjének” tekintett.
Vajda János (Pest, 1829. máj. 8. – Bp., 1897. jan. 17.) a 19. század második felének jelentős költője, publicista.
Vajda életműve sokoldalú és igen gazdag. Munkásságában a költészete a legjelentősebb. A műveiben lévő keserűségnek egyik oka az volt, hogy kenyérgondjai újságírói robotra kényszerítették, elvonták a lírától, s hogy verseit értetlenség, közöny fogadta. Mindez, ami annak idején idegenkedést kelthetett, ma legfőbb erényének bizonyul.
Első verse már igen fiatalon 1844-ben megjelent. A Pilvax-béli társaság tagja volt, részt vett az 1848-as márciusi eseményekben. Reménytelen szerelem fűzte Kratochwill Georginához, aki egy dúsgazdag gróf kedvese lett. Ez az élmény a lírájában nagy szerepet játszó Gina-versek forrása. Röpirataiban a polgárosodásért küzdött. A kiegyezést mind költeményeiben, mind publicisztikai írásaiban élesen elítélte, ezért a politikai és irodalmi Deák-párt üldözését vonta magára.
Politikai és szerelmi költészetének legszebb alkotásai a hetvenes-nyolcvanas években születtek. Mély fájdalom érződik verseiből. Költészete tömör és erőteljes merész képzelőerővel bír. Komor magánya mélyén a népi és nemzeti felemelkedés vágya élt, mint Adynál, akit „szent elődjének” tekintett.




